"Árulja már el, hogy fedez fel Hollywood egy zágrábi színészt?" - kérdem Goran Visnjicet (34) egy Beverly Hills-i luxushotel teraszán, miközben lehajol, hogy a cigijére kattintsam az öngyújtómat. Fényes fekete haja a homlokába hullik, hatalmas bal tenyerével söpri el barnászöld szeméből. Aztán kéjesen beleszív a cigarettába. Mélyet, szexiset. És ugyanolyan sármosan elmosolyodik.
Ha az ember Laertesre készül és Hamletként végzi, bármi megtörténhet. Egy hónappal a Hamlet zágrábi bemutatója előtt kiesett a címszereplő a Nemzetiben, és a rendező fölajánlotta nekem a szerepet. Huszonegy éves voltam. Ha akkor nemet mondok, az életben nem lett volna ilyen lehetőségem. Elvállaltam. Nem sokra rá Michael Winterbottom szereplőket válogatott a Welcome To Sarajevo című filmjéhez, megnézte a Hamletemet videón és felkért a főszerepre. És a filmet meghívták a Cannes-i filmfesztiválra. Aztán egyszer csak megcsörren a mobilom, és egy meleg barna női hang közli, hogy Elise-nek hívják, színészeket képvisel Hollywoodban, és mit szólnék egy kis Amerikához? Majd fölpattant a repülőre, eljött Dubrovnikba, ő is megnézett a Hamletben, ezúttal a nyári fesztiválon. A Welcome to Sarajevo sajtókampánya miatt amúgy is át kellett mennem Amerikába, s ha már itt voltam, Elise elküldött Griffin Dunne-hoz, aki pont szereplőket válogatott a Practical Magic című filmjéhez. Alig landolt a gépem Zágrábban, már hívott is Elise, hogy megvan a szerződésem. Aztán egyik válogatás jött a másik után és azóta Los Angelesben élek.
A Vészhelyzet miatt, melyben testre szabott szerepet játszik, egy horvát orvost, csak a vezetéknevét találták ki az írók. A keresztnevét magának köszönheti.
Luka az unokaöcsém, a bátyám kisfia. Róla kereszteltük el Kovács dokit.
Saccoljam meg, hány rajongó ír magának a közép-európai régióból?
Nagyon sokan. Annyi levelet kapok, hogy sokszor be se fér a lakókocsiba, amit öltözőnek használok a Vészhelyzetben. Nyomaszt is, mikor ránézek a kupacra, mert válaszolnom kéne, de annyira nincs időm...
Sokan mondják, nem érdemes irigykedni a Vészhelyzet főszereplőire, mert egy ilyen tévésorozat irdatlan meló. Julianna Marguliesnak 25 millió dollárt ajánlottak, és nemet mondott, George Clooney se vállalta egy ponton túl. Maga pedig most hagyja abba.
Igen, a hetedik szezonnál. Most jár le a szerződésem. Kétélű dolog volt ez, tudja. A csapat príma, de amit mond, abban sok igazság van. Heti hét nap, napi 14 óra munka.
Még szerencse, hogy a Spartacus belefért.
Ne is mondja! A Vészhelyzet forgatása közben másfél hónapig napi három-négy órát gyúrtam, mert tudtam, hogy Bulgáriában, ahol ezt a tévéfilmet forgatjuk, nem lesz rá időm, ugyanis összesen két hétre engedtek el a Vészhelyzetből, és sokkal többre lett volna szükség. A forgatás fele a vívásra ment, a másik viszont kemény agymunka volt, mert azt kellett kiszasszerolnom, mi minden járhatott egy rabszolgavezér fejében 2000 évvel ezelőtt.
Ráadásul az egész világ emlékszik Kirk Douglas híres Spartacusára. Ez nem zavarta?
Hát dehogynem. De úgy voltam vele, mint a Hamlettal. Ha nemet mondok, elszalad.
A színház nem hiányzik?
Ha csak tehetem, hazaugrom Zágrábba, hogy legalább nyáron megmártózhassak egy kicsit a színpadon. De az az 5-7 előadás, amire az időből futja, nem elég. Ha kifúj a Vészhelyzet, legalább 5-6 hónapra haza akarok költözni, és 30-40 különböző színpadi produkcióban játszani, mert nagyon hiányzik. A színházzal nem lehet kapkodni. Legalább két hónap próbaidőszak kell hozzá. Jobban is fekszik nekem, mint a tévézés, mert alapvetően lusta vagyok és sokkal jobban szeretem próba közben megtanulni a szöveget, mint otthon. Meg aztán a barátaim is hiányoznak. A rendezők, színészek, az a levegő...
Csak nem akarja azt mondani, hogy nem érzi magát otthon Los Angelesben?
Emlékszem, mikor először jöttem Kaliforniába, limuzin várt a reptéren. Mondom a sofőrnek, vigyen a városközpontba. Ahogy Londonban vinne a Piccadilly Circusra. Elvigyorodott, hogy hollywoodi újonccal van dolga. Hamar rájöttem, hogy Los Angelesben csak hat-nyolcsávos autópályák vannak, mindegyik egy véget nem érő parkoló. Nagyon nehezen vette be a gyomrom. Végtére csak egy szimpla horvát parasztgyerek vagyok, aki tizennyolc éves korában került a nagyvárosba. Nekem már az is kulturális sokk volt, nemhogy Európa. De most már Los Angelest is megszoktam.
Viszont annyira még nem lett dél-kaliforniai, hogy leszokjon a dohányzásról.
Tudom, hogy rossz szokás, meg hogy egészségtelen, és szeretném abbahagyni, de képtelen vagyok. Azzal mentegetem magam, hogy ennyi munka mellett valahol le kell vezetni a stresszt.
Tavaly még esküdött a motorozásra.
Annak már vége. Lepasszoltam az öcsémnek. Én inkább kocsikázni szeretek, de nem a városban. Csavargok a hegyekben. És ha síelni megyünk Colorádóba, sose repülünk. Már bejártuk az összes környező államot.
A Spartacus díszbemutatóján láttam először a feleségét. Elég ritkán mutatkozik vele. Miért?
Ivana az életemnek ahhoz a részéhez tartozik, amit nem akarok megosztani a nyilvánossággal. Nem szeretném, hogy ujjal mutogassanak a feleségemre a közértben, ő pedig kifejezetten örül, hogy civil. Amikor átköltöztünk Európából, őt még jobban megviselte a változás, mint engem. Ráadásul nem is voltam mellette, mert évek óta minden nap hajnalban kelek és éjjel megyek haza. Most végre van egy szép házunk, már barátaink is. A feleségem szobrászkodik, festőiskolába jár és egész ügyesen festeget. De a főmunkaidejében Goran Visnjic felesége. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű dolga van.
És még milyen nehéz dolga lesz jövőre! Mert azt csiripelik a verebek, hogy maga lesz Vesper Lynd algériai fiúja a következő Bondban.
Hát... sajtóhírek szerint az ügynököm tényleg megerősítette, hogy azért hagyom abba a Vészhelyzetet, mert valami nagyon nagy dologra készülök...
És megint tüzet kér, de ezúttal nem a cigi kedvéért. Hanem azért, hogy kibújhasson a válasz elől. Azok a bizonyos sajtóhírek ugyanis azt is állítják, hogy Visnjic - aki az utolsó körben esett ki a tavalyelőtti Bond-válogatón - annyira megtetszett a casting-ügynököknek, hogy nem is volt kétséges a viszszahívása. S ha a hétpecsétes titokként őrzött Bond-forgatókönyvről kiszivárgott további mende mondáknak hinni lehet, kap majd Daniel Craig ettől a jóravaló dalmát parasztgyerektől. De sebaj, Kovács doki majd hipp-hopp meggyógyítja!
AJÁNLOM AZ OLDALT
